Történet

A településen és környékén már az i. e. 4. században is éltek emberek. A kelták Osireat nevű törzse lakta. A honfoglalás korában Botond és Karász népei telepedtek meg itt. 1479-ben Barcshoz tartozó településnek írták. Az 17. században már két újfalu nevű település volt: Magyar- és Német-Újfalu. Magyarújfalu lakói kezdetben magyarok voltak, majd 1770-től néhány német család is letelepedett. Németújfaluban 1799-ben Szulokról érkeztek német családok, ők alapították a települést. A községhez tartozik Szentmihálypuszta, amely a török hódoltság előtt önálló volt, 1770 után magyar és német béresek és zsellérek telepedtek le, majd az 1820-as években német üvegesek érkeztek. A 19. század közepén üvegipara elsorvadt.
1940-ben egyesült a két község. Nevében először nem volt megegyezés, először Szentgálosivárnak, majd Nagyújfalunak nevezték, s végül 1942-ben megkapta végleges nevét, a mai Kétújfalut. A településhez tartozott még Szentmihályfa puszta is. Az 1950-esmegyerendezéssel a korábban Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.

A település a Szigetvárt Drávafokkal összekötő út mentén fekszik, a 6-os főúttól délre. Szigetvárt elhagyva Hobolon keresztül vezet az út a település irányába. Kétújfalu területén két vízfolyás található. A Galozsai- csatorna a települést átszeli, a Gyöngyösmelléki- árok a község DK-i oldalát határolja. A település határában található 4 ha-os körtöltéses horgásztavat a Gyöngyös patak felduzzasztott vize táplálja. Környező falvak: Teklafalu, Endrőc, Gyöngyösmellék, Szörény, Zádor, Bürüs, Várad

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9t%C3%BAjfalu