Történet

A településen és környékén már az i. e. 4. században is éltek emberek. A kelták Osireat nevű törzse lakta. A honfoglalás korában Botond és Karász népei telepedtek meg itt. 1479-ben Barcshoz tartozó településnek írták. Az 17. században már két újfalu nevű település volt: Magyar- és Német-Újfalu.Kétújfalu a 17. század végétől lakott hely, Magyarújfalu és Németújfalu településekből 1940-ben Nagyújfalu néven egyesült, majd 1942-ben Kétújfalura változtatta a nevét. Magyarújfalu lakói kezdetben magyarok voltak, majd 1770-től néhány német család is letelepedett. Németújfaluban 1799-ben Szulokról érkeztek német családok, ők alapították a települést. A községhez tartozik Szentmihálypuszta, amely a török hódoltság előtt önálló volt, 1770 után magyar és német béresek és zsellérek telepedtek le, majd az 1820-as években német üvegesek érkeztek. A 19. század közepén üvegipara elsorvadt.
1940-ben egyesült a két község. Nevében először nem volt megegyezés, először Szentgálosivárnak, majd Nagyújfalunak nevezték, s végül 1942-ben megkapta végleges nevét, a mai Kétújfalut. A településhez tartozott még Szentmihályfa puszta is. Az 1950-esmegyerendezéssel a korábban Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.

A település a Szigetvárt Drávafokkal összekötő út mentén fekszik, a 6-os főúttól délre. Szigetvárt elhagyva Hobolon keresztül vezet az út a település irányába. Kétújfalu területén két vízfolyás található. A Galozsai- csatorna a települést átszeli, a Gyöngyösmelléki- árok a község DK-i oldalát határolja. A település határában található 4 ha-os körtöltéses horgásztavat a Gyöngyös patak felduzzasztott vize táplálja. Környező falvak: Teklafalu,Endrőc,Gyöngyösmellék, Szörény,Zádor,Bürüs, Várad

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9t%C3%BAjfalu

Híres szülötteink:

Kormos Ilonka színésznő, született 1882. november 4-én,  Németújfalun, elhunyt:1963. Színésznő lett 1904 áprilisában. 1906-ban Kövessy Albertnél működött Pécsett és Újvidéken. 1908-ban a Népszínházban nagy sikerrel játszotta el a „Bob herceg” címszerepét, 1910. január 11-én a Király Színház vendége volt; ekkor az „Elvált asszony” Gonda szerepét adta. Ez év őszén a színház szerződtetett tagja lett, de már egy év múlva megvált az intézettől. 1912-ben  An der Wien-hez hívták meg (Bécs); ahol április elején mutatkozott be az „Éva” c. operettben, majd a Raimund Theater primadonnája volt. 1914-ben visszatért a Király Színházhoz. 1915-ben a Télikert és a Budai Színkör tagja volt. 1916-ban a Vígszínház társulatával a Népoperában lépett fel. 1917-ben ismét a Király Színház művésze lett. Utoljára 1921-ben a Fővárosi Orfeumban szerepelt. Főbb szerepei: Bob herceg (Huszka J.); Gonda (Fall: Elvált asszony); Éva (Lehár F.); Sylvia (Kálmán I.: A csárdáskirálynő). Kormos Ilonka halálakor házát az Irgalmas Rendre hagyta, jelenleg itt található a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár.
  
Forrás: Magyar színházművészeti lexikon. Bp. 1994. 406 o.
Magyar színművészeti lexikon. 1-4. köt.Bp. 1931. 3. kötet 13 o.

Elemy Sándor kántor, zenepedagógus, állami népiskolai tanító volt. Született Németújfaluban 1842. december 25-én, elhunyt 1897. március 3.-án Temesváron. Édesapja, Elemy György Németújfaluban kántortanítóként, jegyzőként tevékenykedett, édesanyja Gruber Örzse volt. Elemy Sándor a Gimnáziumot Pécsett és Kaposvárott végezte; ezután egy évig édesapja mellett Németújfaluban , tanítógyakornokként tevékenykedett. 1859-ben a pécsi tanítóképzőbe lépett, ahol 1861-ben a főelemi iskolákra tanítóképesítő oklevelet nyert. Ezt követően 1865-ig édesapja mellett segédtanító, azután pedig kinevezett rendes kántortanító volt. 1869-ben többek közreműködésével megalakította a szigetvár-vidéki tanítóegyletet, melynek első elnökévé megválasztották. Ugyanazon évben Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter által a népiskolaügy tanulmányozása végett Bajorországba küldetett. 1875-ben a temesvári állami népiskolához nevezték ki állami tanítónak. 1876-ban a dél-magyarországi tanítóegylet közgyűlésén ő tartotta az első magyar értekezést. 1879-től 1882-ig fennállott Dél-magyarországi Tanítóegylet Közlönyének szerkesztője volt.

Főbb művei:

  • A magyar hangfokozat és még valami. In: Zenészeti L. 1862. ápr.
  • Magyar zeneirodalmi régiség (Gáti István zongoraiskolájáról). In: Zenészeti L. 1862. jún. 19.
  • Igénytelen nézetek katholikus egyházi zenénk emelésének érdekében. In: Zenészeti L. 1863. ápr.
  • A népiskola hamupipőkéi. Kritikai eszmetöredékek a népiskolai oktatás köréből. Temesvár, 1890.
  • Az írva-olvasás tanmódszere kritikai világításban. Temesvár, 1894.

Konrád Ignác 
(Németújfalu, 1894. január 31. – Párizs, 1969. február 23.) festő- és szobrászművész, "a lovak festője".
Élete

Korai, ösztönös kísérletei után a helybéli gyógyszerészné segítségével talált először művelt patrónusra Kapun Ede számtartó személyében, aki másolási stúdiumokkal, természet utáni rajzolással alapozta meg a gyermek művészeti ismereteit. Ő ajánlotta be a 12 éves fiút Muszély Ágostonnak a szigetvári polgári rajztanárának. Első komoly tanulási időszaka két évig tartott a kiváló pedagógus-mester mellett, melynek öröksége, a természet és az érzelmek, mint kiindulópont, a precíz rajz, mint alapkövetelmény egész alkotói pályáját meghatározta.

1909-ben Konrád Ignác Budapesten, az Iparművészeti Iskolában folytatta tanulmányait, Groh István, Pap Henrik majd Simay Imre tanítványaként, a díszítőszobrász szakon. Különösen Simay volt rá nagy hatással. 1912-ben átment a Művészeti Akadémiára (a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem), hogy festészetet tanuljon Ferenczy Károly mestertől, melyet 1915-ben a bevonulása miatt elhagyott. 1914-ben önként jelentkezett a frontra. Kaposvárra vonult be, majd 1915. május 1-jén az orosz fronton harcolt. 1916. augusztusában hadifogságba került, Kijev, Omszk, Habarovszk után németekkel közös táborba. Csak 1921-ben térhetett haza. Hazatérése után az Iparművészeti Iskolában kapott egy óradíjas tanári állást. A megélhetést keresve Alagon telepedett le, ahol a versenylovakat festette és mintázta. Tudását autodidakta módon és a mozgó lovak természet utáni megfigyelésével gyarapította. 1927-ben ment Konrád először Párizsba, Ralph Beaver Strassburger, híres amerikai versenyló-tenyésztő meghívására, hogy megfesse lovait. A megbízás Angliára, Írországra és az Amerikai Egyesült Államokra is szólt. 1932-ben ismét az USA-ba utazott Mr. Kilmer meghívására. 1933-ban festette báró E. Rothschild lovának portréját. 1935-ben Magyarországra ment megfesteni Horthy Jenő lovát, mely 1935-ben megnyerte a Magyar Derbit.

1936-ban véglegesen visszaköltözött Magyarországra és letelepedett Alagon. Ott festett képeket Festetics hercegnek, melyek a Helikon Kastélyban, Keszthelyen vannak kiállítva. 1941-ben Horthy kormányzó megbízásából festette meg a A reggeli munka Alagon című képét, melyet a Műcsarnok kiállításán is sikerrel mutattak be. Ugyanilyen képet festett hálából a Magyar Lovas Egyletnek és 1953-ban R.B. Strassburgernek mely kép a párizsi Sálon de la Socété des Artistes Français kiállításán a festészeti osztály Mention Honorabledíját kapta. 1939 és 1942 között három műtét után a nagyot hallása teljes süketséggé fajult. 1944 novemberben menekült feleségével és lányával Ausztriába felesége rokonaihoz, ahol angol tisztekről portrékat készített. Fia az 1945-ös budapesti ostromnál eltűnt. 1948-tól haláláig Párizsban élt. Strassburger kizárólagos szerződéssel foglalkoztatta. A világ legkiválóbb lovai közül Man O’War (USA), Fair Play (USA), Broomstick (USA), Norseman (francia), Worden (francia), Blandford (angol), Sun Beau (USA), Master Boing (francia), Larkspur és Tom Rolfe(USA), Sailors Guide (ausztráliai), Bald Eagle (USA) stb. portrékat kiváló anatómiai tudással és nagy technikai biztonsággal festette meg. 1951-ben Deauville-ben kapta a Grand Prix de Peinture Mention Honorable díját. Több kiállításon vett részt a párizsi Grand Palisban. Az American Museum of Racing-ben (Saratoga Springs, NY) látható Fair Play és Sun Beau portréja. 1959-ben meghalt mecénása, R.B. Strassburger. Villáját örököse, Peter A. Strassburger, Deauville városának ajándékozta Konrád Ignác képeivel együtt. Az épület ma múzeum.

John D. Schapiro, a Laurel Race Course elnöke, 1962-ben meghívta Konrádot az Egyesült Államokba, hogy az ottani híres lovakat fesse le gazdag gyűjteménye számára. De az erősen meggyengült egészsége miatt a művész nem tudott eleget tenni a kérésnek. Néhány portrén túl, csak a Zrínyi illusztrációs sorozattal foglalkozott, melyet a 400 éves szigetvári évfordulóra ajánlott fel. A Művelődésügyi Minisztérium nyomdai reprodukálásra alkalmatlannak találta a vázlatokat, így azok nem kerültek kivitelezésre. Lánya, Hilda Konrad, rendezett 1991-ben Szigetváron egy kiállítást a Zrínyi illusztrációkkal, családi portrékkal, képekkel, rajzokkal, stb. Ugyanezeket a műveket kiállította 1992-ben Bad Deutsch Altenburgba (Bécs mellett), 1994-ben Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban és Keszthelyen a Helikon Kastélyban. 1996-ban rendezett egy kiállítást a Villa Strassburgerben, Deauville-ban. 2001-ben Kétújfaluban, szülőfaluja iskolája felvette nevét, és 2004-ben berendezett egy emlékszobát. Hilda Konrad készített két filmet. A 2001-es „A lovak festője” a művész életpályáját mutatja be, a másik (2004), „A Szigeti veszedelem” című pedig Zrínyi Miklós hősi harcát illusztrálja Szigetváron 1566-ban a törökök ellen. A Duna Televízió mind a két filmet többször sugározta.